00.Prológus

A mondás szerint: mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb. Sajnos az életben is így van, és azt hiszem, ezt nálam jobban senki sem tudja, vagy tapasztalta meg. Hiába történt meg velem, mégsem tudom, hogy hogyan és mikor következett be, mert egyszer csak arra eszméltem fel, hogy a pillanat hevében egymásnak estünk. Nem gondolkoztunk, csak hevesen faltuk a másik ajkait, és nem foglalkoztunk a következményekkel, mert ez egy olyan érzés volt, mikor tudod, hogy nem lenne szabad szeretned valakit, mert barátnője van, mert a legjobb barátod, vagy az egyik barátnőd esetleg testvéred pasija… S eljön az a pillanat, amikor ez az érzés csak jobban fokozódik, mikor kiderül, hogy mindkettőtöknek tetszik a másik, sőt szerelmesek is vagytok egymásba. Hihetetlennek hangzik, de így van. Tudjátok, hogy nem szabad mégis minden este egymásról álmodtok, s azt kívánjátok, hogy bárcsak együtt lehetnétek legalább egy röpke pillanat erejéig, de mégis a nehéz döntés lenne együtt lennetek. Végül mégis megcsörren a telefon, és nem számít, hogy melyikőtök tört meg először, de találkoztok. Nem beszéltek a témáról, pedig benned csak úgy halmozódnak a kérdések és nem jön rájuk válasz. Miért pont veled történik meg? Miért pont most? Mi lesz most veletek? És ekkor jön el az az idő, amikor mindenki teljes szívéből gyűlöl, és lehet, hogy örökre elveszted azokat a személyeket, akik fontosak voltak neked. Sőt addig szerelmednek hitt alak is cserbenhagy, és a végén egyedül maradsz megannyi kérdéssel a szívedben, amikre talán sosem kapod meg a választ. Na ez az, amit senkinek sem kívánok. A bizonytalanságot és az örökké tartó várakozást. Mert úgyis az lesz, hogy te vagy a szemét ribanc, aki tönkretett egy kapcsolatot.

Tehát kedves idegen, ha érdekel, hogy milyen érzés, mikor csak egy bosszú kelléke vagy egy szerelmi játszmában, amiből kizárólag összetört szívvel távozhatsz, akkor tarts velem, és tudd meg, hogy hogyan ábrándultam ki a férfiakból, legalábbis egyből egy életre...