Szereplők

MOLNÁR KORNÉLIA
(KORNI, KORN, LIA)
(20)
„Akármi is történt köztünk, nem akarom elfelejteni, hogy milyen érzés volt vele lenni. Az érintését, a csókjának ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy soha senki ne vehesse el tőlem. S hogy emlékezzek rá, ő az utolsó férfi, akit szerettem...”
MOLNÁR LÍDIA
(DIA)
(22)
„Nem azért bocsátunk meg valakinek, mert megérdemli, hanem azért, mert nem akarjuk, hogy elvesszen az életünkből. Nekem mégis választanom kellett kettejük közt, és azt hiszem nem bántam meg a döntésemet, még ha ezzel el is veszítettem őt. Sajnálom! Remélem egy nap meg tudsz nekem bocsájtani érte.”
PUSKÁS ROXÁNA
(ROXI, ROX, ROXÁN, NANA)
(20)
„Ki akartam maradni belőle, mert ez csak rájuk tartozott, de aztán megláttam, hogy mit tett az a rohadék a legjobb barátnőmmel... Bemostam neki, és a végső csapást ott mértem rá, ahol a legjobban fájt neki, és az nem a töke volt.”
PONGOR TAMÁS
(PONGÓ, TOMI)
(21)
„Amióta ismerem őt, azon töprengek, hogy vajon örökké fognak-e sajogni a szilánkok, fájón hasogatva megsebzett lelkén, vagy egyszer elmúlnak, ahogy az érzései is iránta. Féltettem, annyira féltettem tőle, hogy érintéseivel csak tovább mélyíti a sebeit, hogy közéjük álltam, s ezzel még nagyobb fájdalmat okoztam neki...”
SZALÓK MÁTÉ
(MCCSÁBÍTÓ)
(22)
„Te lennél az utolsó ember a Földön, akinek a szívét össze tudnám törni, mégis megtettem, pedig a kezdetektől éreztem, hogy minden hozzád vezetett az életemben. A döntéseim, a csalódásaim, a dolgok, amiket megbántam akkor. Minden. S mikor együtt vagyunk, úgy néz ki, hogy megérte a múltam, mert ha egy dolgot is másképp tettem volna, lehet, hogy sosem találkozom veled...”
LENNERT MÁRK
(MCKÁBÍTÓ)
(22)
„Akármennyire is próbáltuk eltitkolni, tudtuk, hogy egyszer ki fog derülni az igazság, ahogy azt is, hogy arra a napra sosem állunk majd készen, mégis, mikor sírva hívott fel, hogy mi történt, az első dolog, ami az eszembe jutott, hogy lebuktunk, aztán kezdtem el vigasztalni.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése