MOLNÁR KORNÉLIA
(KORNI, KORN, LIA) (20) |
„Akármi is történt köztünk, nem akarom
elfelejteni, hogy milyen érzés volt vele lenni. Az érintését, a
csókjának ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe
akartam égetni, hogy soha senki ne vehesse el tőlem. S hogy
emlékezzek rá, ő az utolsó férfi, akit szerettem...”
❥
MOLNÁR LÍDIA
(DIA) (22) |
„Nem azért bocsátunk meg valakinek, mert
megérdemli, hanem azért, mert nem akarjuk, hogy elvesszen az
életünkből. Nekem mégis választanom kellett kettejük közt, és
azt hiszem nem bántam meg a döntésemet, még ha ezzel el is
veszítettem őt. Sajnálom! Remélem egy nap meg tudsz nekem
bocsájtani érte.”
❥
PUSKÁS ROXÁNA
(ROXI, ROX, ROXÁN, NANA) (20) |
„Ki akartam maradni belőle, mert ez csak rájuk
tartozott, de aztán megláttam, hogy mit tett az a rohadék a
legjobb barátnőmmel... Bemostam neki, és a végső csapást ott
mértem rá, ahol a legjobban fájt neki, és az nem a töke volt.”
❥
PONGOR TAMÁS
(PONGÓ, TOMI)
(21) |
„Amióta ismerem őt, azon töprengek, hogy vajon
örökké fognak-e sajogni a szilánkok, fájón hasogatva
megsebzett lelkén, vagy egyszer elmúlnak, ahogy az érzései is
iránta. Féltettem, annyira féltettem tőle, hogy érintéseivel
csak tovább mélyíti a sebeit, hogy közéjük álltam, s ezzel még
nagyobb fájdalmat okoztam neki...”
❥
SZALÓK MÁTÉ
(MCCSÁBÍTÓ) (22) |
„Te lennél az utolsó ember a Földön, akinek a
szívét össze tudnám törni, mégis megtettem, pedig a kezdetektől
éreztem, hogy minden hozzád vezetett az életemben. A döntéseim,
a csalódásaim, a dolgok, amiket megbántam akkor. Minden. S mikor
együtt vagyunk, úgy néz ki, hogy megérte a múltam, mert ha egy
dolgot is másképp tettem volna, lehet, hogy sosem találkozom
veled...”
❥
LENNERT MÁRK
(MCKÁBÍTÓ) (22) |
„Akármennyire is próbáltuk eltitkolni, tudtuk,
hogy egyszer ki fog derülni az igazság, ahogy azt is, hogy arra a
napra sosem állunk majd készen, mégis, mikor sírva hívott fel,
hogy mi történt, az első dolog, ami az eszembe jutott, hogy
lebuktunk, aztán kezdtem el vigasztalni.”
❥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése